Amerikai rövidszőrű macska
Erőteljes, természetes fajta. Hasonló európai megfelelőjéhez, az angol rövid szőrüű macskához, amelyből kitenyésztették. Teste és nyaka azonban viszonylag hosszabb, feje kevésbékerek, arca ovális, orra nyújtottabb s egyben szögletesebb; álla erős. Vastag, de rövid szőrű bundája kevésbé plüss-szerű, mint az angol változaté. Sokféle színben létezik. A vidéki életet szereti; szívesen barangol be nagy területeket.
Amerikai drótszőrű
1966 óta ismert; akkor tűnt fel New York-ban, mint az amerikai rövid szőrű macska természetes drót szőrű változata. Közepes hosszúságú bundája a legkülönfélébb lehet. Érintésre ruganyos, textúrája gyapjúszerű - ez azért van, mert a felületi szőrszálak göndörek, végükön bepöndörödnek és vékonyabbak, mint máshol. Fején a szőrszálak nem is hullámosak, inkább gyűrűcskéket alkotnak. Fülei valamivel kevésbé hegyesek, mint a rövid szőrű amerikai cicáké, bajsza pedig kócosabb. Fölöttébb kíváncsi természetű, gazdájához ragaszkodó állat.
Abesszín macska
Ezt az afrikai fajtát sokan egyiptomi eredetűnek tartják számon, holott 1866-ban Abesszíniából került Angliába. Az abesszín macska bundája rövid, finom szálú, testhez simuló. A bunda szálai dupla vagy tripla színűek: egy-egyszőrszálon két vagy három színű sáv található, mint például a mezei nyúlon. Emiatt nevezték kezdetben nyúl-macskának - abból a tévhitből kiindulva, hogy macska és nyúl kereszteződéséből jött létre. Színe többnyire aranybarna, narancsos mintázattal, feketével csíkozva - de előfordul rézvörös, kék, ezüst és lila változatban is. Szeme feltűnően nagy, kifejező, színét gyakran változtatja. Füle aránylag nagy, s a hiúzéhoz hasonlóan kis pamacsban végződik.
Afrikai vadmacska
A házimacska egyik őse, az afrikai vadmacska nagyobb mai házi rokonainál:állóhelyzetben 35 cm vállmagasságot is elér. Afrikában - a sivatagok kivételével - mindenütt előfordul. Bármilyen területen megél; éjszakai magányos portyáin különféle apró állatokra vadászik. Az egyszínű változat bundája világos homokszínű, sárgásszürke vagy szürkésbarna; a foltos alapszíne halványszürke vagy vörösesbarna - fekete mintázattal. E fajtáknak enyhén cirmos a pofája, csíkos az oldala és gyűrűzött a mellső lábavalamint hosszú, vastag farka vége.
Angol kékszínű
A második világháború alatt számuk alaposan megcsappant.Tenyésztésük az ötvenes években fellendült - Ma az egyik legnépszerűbb cicafajta az angol rövidszőrűek között.Bundája rövid, rugalmas, tömör, plüss-szerű. Színe lehet világoskék, középkék - feje búbjától a talpáig, tehát nincs rajta nincs semmi árnyalata, fehér vagy cirmos mintázata. Nagy, kerek szemei réz-, narancs- vagy aranyszínűek. Füle meglehetősen kicsi, a csúcsánál gömbölyű és szét álló. Kiegyensúlyozott, ugyanakkor temperamentumos természete teszi közkedveltté.
erről nem tudtam képet szerezni!!
Angóra macska
Az első hosszú szőrű macskaként tartják számon Európában. Nevét a mai török fővárosról, Ankaráról kapta, ahonnan származik. Egy ideig francia macskának hívták, mivel Farnciaországból került Angliába a tizenhatodik században. Amikor a perzsa macskák divatba jöttek, egy időre veszített népszerűségéből. Eredetileg kizáróan fehér színben létezett, ma igen sok színváltozata ismert. Szőre közepes hosszúságú, enyhén hullámos, selymes. Nyaka hosszú, jellegzetes ,,gallérral"; arca nemesen ívelt, orra egyenes, füle nagy, pamacsos. Járás közben farkát magasan tartja.
Balinéz
1963 óta tartják számon önálló fajtaként. Őse, a sziámi macska kecses báját és színvilágát nyugodtabb temperamentummal egyesíti magában. A ,,bal szigeti macska"tulajdonképpen amerikai hosszúszőrű sziámi. Nevét a bali szigeti táncosok kecsességére emlékeztető mozgásáról kapta. Hosszú, kissé ék alakú feje van - egyenes orral, nagy, foltos füllel. Farka bozontos, bundája selymes, tömör, mitegy 5 cm hosszúságú. A foltok a pofiján, a fülein, a lábain és a farkán láthatók; színük határozottan elválik - többnyire csokoládébarna vagy kék, lila, vörös, krémszínű, teknőctarka, cirmos. Szeme ferde vágású sugárzóan kék.
Barna burmamacska
,,Történelmi források,, szerint hasonló külsejű macskák már a 15.századi Thaiföldön ismertek voltak. Szent állatként tisztelték őket. A főurak macskáinak saját szolgahad állt rendelkezésére. A ma tenyésztett burmamacska jellegzetes keleti típusa 1930-ban Burmából került Amerikába, ahol a sziámival keresztezték. 1947-ben jelent meg először Angliában. A burmamacska erős alkatú, közepes méretű, hosszú lábú, nyurga testű. Bundája rövid, sima, selymes fényű. Először a csokoládébarna változatot tenyésztették ki, később kékes, pezsgőszínű, lilás, vöröses és krémszínű változatban is kifejlesztették.
Barna hosszú szőrű cirmos
Aránylag ritkán látható kiállításokon, mert kevés szabályozható színezetű példány található ebből a fajtából. Hosszú, lengő bundája világos homokszínű, fekete és rézbarna szőrszálakkal. A jellegzetes sötét csík finom, folyamatos sávban halad le a fej két oldalán, az arcon szabájos szimmetriával kanyarodva. Fontos, hogy a sötét vonalak szabályosan húzódnak mindkét oldalon, s egybefüggő gyűrű-rajzolatúak a mellkason - egészen a hasig. Feje a többi hosszú fajtáénál keskenyebb, fülei magasan a fejtetőn helyezkednek el.
Bombay
A Bombay macskát az indiai Bombay nevű városról nevezték el (a mai Mumbai-ról). Kimondottan úgy tenyésztették ki, hogy fényes fekete bundájával, hatalmas rézszínű vagy sárga szemeivel egy egzotikus ragadozóra emlékeztessen. A Bombay macskának kerek feje, széles pofája, szétálló, kerekített végű fülei és hatalmas, kerek szemei vannak. Ez a fajta a vörösréz színű szemek miatt annyira népszerű, de a sárga szem is ugyanúgy előfordulhat. A Bombay macskák szemszíne változhat, a hímeknek például 3 és 5 éves koruk között a szemük színe általában kicsit megfakul, zölddé alakul. A Bombay macskában ötvöződik a burmai játékossága és intelligenciája az amerikai rövidszőrű nemtörődöm és kényelmes temperamentumával. A Bombay macskatulajdonosok azt állítják, hogy ez a fajta macska könnyen idomítható, még arra is meg lehet tanítani, hogy kimenj vele az utcára sétálni.
Chartreuse (ejtsd: sartrőz)
Úgy tartják, hogy a franciaországi Chartreuse-i apátság két értéket adott a világnak a középkorban. Az egyik a zöld likőr volt, a másik pedig a csodálatos chartreuse macska. A karthauzi macska a legrégebben tenyésztett macskafajták egyike: a La Grande Chartreuse nevű francia kolostor szerzetesei kezdték el tenyészteni az 1300-as évektől. A chartreuse jellemzője a csendes erő és a függetlenség, de a macska ugyanakkor intelligens, odaadó és gyengéd is. A fajta leginkább szokatlan kékesszürke szőrzetéről ismert. Az állat szeme nagy és kerek, teste erős és izmos. Kiváló patkányvadászatra. Nem szereti a kényeztetést.
Cornish Rex
1959-ben tenyésztők kis csoportja pároztatták fajtiszta, rövid szőrű nőstény macskáikat Sham Pain Chas-al, és 1960-ban pedig az ebből származó különböző utódokat pároztatták egymással, így hozva létre a cornish rex egy újabb generációját. Azóta megállapították, hogy a cornish rex összegegyeztethető a német rex-el. A rex-mutáció hatása nemcsak megváltoztatta a bunda felépítését, de a házimacska jellemzőit is kihangsúlyozta, így egy, az őseinél hosszabb, karcsúbb, mégis sokkal izmosabb és fürgébb állatot létrehozva. Nagyon izmos hátsó lábaikkal elképesztő gyorsaságra, gyors rajtokra és hihetelenül magas ugrásokra képesek. A szép és szinte kényes megjelenésük teljesen meghazudtolja a rettenetesen izmos testüket és megtévesztően nagy súlyukat. Hosszú, vékony lábaik vannak és hosszú finom farkuk. Nagy füleik a fejük tetején szintekoronaként állnak. Mindazonáltal a rex bundája az a fő jellemző, mely megkülönbözteti az összes többi fajtától. Ha egyszer megsimogatod, sosem fogod elfelejteni. A legjobb példányok szőre rövid, puha, sűrű és buja, mint az összegyűrt bársony. Csinos és egyenletes hullámok fedik a testét és farkát, míg a fején, lábán és és tappancsain lévő szőrzet rövid és plüssös, de néhányuknak még apró hullámok is vannak a lábaikon és a tappancsaikon.
Üdvözlettel:
Lilss (szerki)